Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VAN-E ÉLET A HALÁL UTÁN?

2016.11.01

Írásom címe önmagában is mellbevágó, holott az egyik olyan alapvető dilemma, amely az emberiség létezése óta foglalkoztat bennünket. Ennek ellenére a túlvilággal kapcsolatos kérdések megválaszolása még manapság is rengeteg titkot hordoz magában. Számos művészi alkotás is érinti ezt a kérdéskört, évszázadok óta tudósok kutatnak a válaszok után, az egyházat nem egyszer megosztotta ez a téma. Könyvek, kiadványok ezrei olvashatók a nemcsak érdekes, de roppant izgalmas kérdéskörrel kapcsolatban. Világszerte a filmipar is előszeretettel boncolgatja a halál-közeli élmények, a reinkarnáció témakörét, gondoljunk pl. a Találd meg önmagad!, a Ghost, az Egyenesen át, a Hatodik érzék, az Angyalok városa stb. című filmekre. 
Nem tartom tehát valószínűnek, hogy létezik olyan ember, aki ne hallott volna valamit a reinkarnációról, a szellemvilágról vagy a halál utáni életről. De az is igaz, hogy amit nem ismerünk, attól félünk. Számmisztikai elemzések során gyakran felteszik nekem a kérdést: Mit lát? Mit mutatnak a számok? Tudható, hogy mikor fogok meghalni?
Valójában nem az időponton van itt a lényeg. A kérdés mögött inkább a félelem, a vég gondolata jelenik meg. Ilyenkor mindig visszakérdezek: Miért? Meg akar halni?
Hiszem, hogy nem a haláltól kell tartanunk, inkább attól, hogy túl későn, vagy éppen sosem kezdünk el igazán élni. Sajnos gyarló az ember, mindig az kell neki, ami éppen nincs. Mindig arra tekintünk, ami ott van, nem pedig ITT. Aki szingli, az párra vágyik, aki házas, irigyli az egyedülállókat. Aki szegény, sóvárog a jobb életért, aki gazdag, nem tudja maximálisan élvezni az anyagi függetlenség adta szabadságát. Aki gyermek, felnőtt szeretne lenni, a felnőttek pedig nem érezik magukat olyan boldognak, mint felelősségektől mentes kiskorukban.
Nem véletlenül ismétlem gyakran, hogy érdemes a gyerekekre figyelnünk. Mindent tudnak! Mint ahogy mi is korábban, csak mára elfelejtettük az ÉLET lényegét vagy épp a képzeletbeli szőnyeg alá söpörtük gyermekkorunk korlátlan vágyait. Ha jól kérdezünk, mindig megérkezik a válasz: egy találkozás vagy beszélgetés során, egy szalagcím, vagy bármilyen más JEL formájában. Persze ehhez nem elég nézni, LÁTNI is szükséges. Évekig járunk különböző iskolákba, némelyek még felsőfokú képesítést is adnak. Megtanuljuk az integrálszámítást, a különböző elemek vegyjelét, az összetett mondat részeinek egymáshoz való viszonyát ábrázolni, ellenben szinte senki sem tanítja meg nekünk azt, hogy milyen IGAZ embernek lenni, hogyan élhetünk harmóniában másokkal, melyek a valódi boldogság jellemzői stb. Az utóbbi kérdésekre hosszú évek keserű szenvedései során – tapasztalatból – jöhetünk rá. Vagy még akkor sem… Mert a legtöbb ember saját magát sem ismeri jól, nemhogy másokat, így önmagával is nehéz együtt élnie, nemhogy másokkal.
A CÉL természetesen az lenne, hogy: megszabaduljunk korlátainktól, halálfélelmeinktől. Több szeretetet és megértést adjunk a környezetünknek, jobban odafigyeljünk gyermekeinkre. Szomjazzuk a tudást, alaposan megismerjük ÖNMAGUNKAT és a világot. Felelősséggel vállaljuk tetteink következményeit, múltunk hátteréből kiindulva tudatosan építsük a jelent egy jobb és szebb jövő megvalósítása érdekében. 
Ha ezekre a dolgokra összpontosítunk, minden bizonnyal pozitív hatással lesznek mindenkire, így akár az egész emberiségre is.

A valódi kérdés pedig nem az lesz, hogy "Van-e élet a halál után?", mint inkább az, hogy: Van-e élet a halál előtt? (ZOÉ)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép




Elérhetőség

Zoé Számmisztika

zoeszammisztika@gmail.com



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 22264
30 nap: 555
24 óra: 25